Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
Ma egész korán fel kellett kelnem. Reggel azzal ébresztett Csabi, hogy körmöljek alá valami lapokat, ami tele volt aláírásokkal. Kérdeztem, hogy miért fontos ez hajnalok hajnalán, de rámrivallt, hogy nem lehet másképpen, körmöld alá! Mit tehettem volna, ha ennyire ellentmondást nem tűrően követeli? Ilyenkor inkább megteszem, amit akar – bár nem ismerek Szilvia nevű lengyelt. Sajnos Csabi rendkívül akaratos ember, akár a polgármesteren is átveri, ha valamit igazán akar. A hivatal dolgozói sem mernek ellentmondani neki, ő vezényel. Körbejártak azok a lapok az irodákon aztán a bizottságokon is, senki sem mert ellentmondani a karmesternek. Elszunyókáltam. nagy kiabálásra és ajtócsapkodásra ébredtem. Nevelő szüleim nagyon idegesek voltak és mindenkivel ordibáltak. Az utóbbi időben nem ez az első alkalom, hogy Csabi levezényel valamit, ami rosszul sül el. Remélem nem lesz bajom abból, hogy én is alákörmöltem...
Nyaú?
Megosztás a facebookon
Ma sokáig aludtam. Késő délelőtt volt már, amikor nevelőanyám, a bársonyos tekintetű Csaba felébresztett. Ma éppen ráért, mert páratlan nap van, ilyenkor nevelőapám, Gyuri irányítja a várost, Csaba páros napokon aktívkodik. Nagyon nyújtóztam, és kezembe vettem a Cica Híreket, kedvenc reggeli lapomat. Furcsa dolgok történnek Gödöllőn. Azt írják például, hogy minket is elért a korrupció. Nyaú, ez borzasztó, felállt a szőr a hátamon.
De ha már korrupció – gondolom én cseppnyi macskaeszemmel – nem elegáns kicsiben játszani. Én mondjuk, úgy csinálnám, hogy kanadai lottón nyernék, még a kutyának (jaj!) sem tűnik fel, honnan van a pénzem, aztán itthon ingatlanba fektetném a nyereményemet. Gondom lenne arra is, hogy jól megszellőztessem az ügyet, aztán nekilátnék titkos tervemnek: Cica City, a macskaváros felhúzásának. Ehhez persze, az kell, hogy jó sok ingatlant szerezzek, de a macska gyűjtögető természet, tud várni, azonkívül módfelett ravasz jószág.
Lenne ott egy csomó színpad, ahol aztán együtt kornyikálhatnánk a Cilamila Band-el, és mindenki tapsolna és ujjongana. Persze önszántukból, hiszen örülnének nekünk és a csodás hangunknak. Nem úgy, mint itt Gödöllőn, ahol a beosztottaknak muszáj tapsikolniuk a nevelőszüleim fellépésein, mert ha nem így tesznek, akkor aztán jajj nekik! Nem, mi macsekok őszinte jószágok vagyunk: a dorombolást sosem játsszuk meg.
A korrupcióról jut eszembe: a túlzott hatalomnak sokszor az a velejárója, hogy az ember engedékennyé válik a barátai, üzletfelei iránt. Nálam, Cica Cityben biztosan nem lenne olyan, hogy a városban mindenki hozzám lojális, mindenkit ellenőrzök, mindenki tőlem függ. Ha így lenne, Cica City menthetetlenül elsüllyedne a láthatatlan, de nagyon is létező korrupció mocsarában.
Nyaú!
Megosztás a facebookon
Köszöntöm a kedves olvasót!
Hadd mutatkozzam be: Frau Bürgermeusterin von Gödöllő a nevem. Én ugyan jobban örülnék, ha Cirminek hívnának, de sajnos, nem választhattam meg a sorsomat. Két nevelőszülőm, Gyuri és Csaba egyszerűen nyitott a nevemben egy Facebook-oldalt, oda sereglik a sok kíváncsi ember, és bámulnak, mintha bármiben is különleges lennék.
Hát, nincs. Szeretnék egerészni, kandúrokkal kalandozni, a háztetőről koncertezni, de nem, nekem nem szabad. Rabságra ítéltettem. Itt élek a városházán, és gyakorlatilag mindenki rám vigyáz, lesi óhajaimat, parancsaimat. Mutogatnak, mint valami kretén politikai kabalafigurát, naptárat adnak ki rólam, a tévében jópofáskodnak a nevemben, úgy beszélnek rólam, mint valami fogadott gyerekről.
Ezért elhatároztam, hogy közzéteszem titkos naplómat. Szeretném, ha látná a nagyvilág, de főleg Gödöllő városa, mit gondolok erről az elmacskásodott helyi közéletről.
Kalandra fel! Nyaú!
Köszöntöm a kedves olvasót!Hadd mutatkozzam be: Frau Bürgermeusterin von Gödöllő a nevem. Én ugyan jobban örülnék, ha Cirminek hívnának, de sajnos, nem választhattam meg a sorsomat. Kirakatcicának használnak. Ezért döntöttem úgy, hogy naplót írok.