Ma egész korán fel kellett kelnem. Reggel azzal ébresztett Csabi, hogy körmöljek alá valami lapokat, ami tele volt aláírásokkal. Kérdeztem, hogy miért fontos ez hajnalok hajnalán, de rámrivallt, hogy nem lehet másképpen, körmöld alá! Mit tehettem volna, ha ennyire ellentmondást nem tűrően követeli? Ilyenkor inkább megteszem, amit akar – bár nem ismerek Szilvia nevű lengyelt. Sajnos Csabi rendkívül akaratos ember, akár a polgármesteren is átveri, ha valamit igazán akar. A hivatal dolgozói sem mernek ellentmondani neki, ő vezényel. Körbejártak azok a lapok az irodákon aztán a bizottságokon is, senki sem mert ellentmondani a karmesternek. Elszunyókáltam. nagy kiabálásra és ajtócsapkodásra ébredtem. Nevelő szüleim nagyon idegesek voltak és mindenkivel ordibáltak. Az utóbbi időben nem ez az első alkalom, hogy Csabi levezényel valamit, ami rosszul sül el. Remélem nem lesz bajom abból, hogy én is alákörmöltem...

Nyaú?