Ma sokáig aludtam. Késő délelőtt volt már, amikor nevelőanyám, a bársonyos tekintetű Csaba felébresztett. Ma éppen ráért, mert páratlan nap van, ilyenkor nevelőapám, Gyuri irányítja a várost, Csaba páros napokon aktívkodik.  Nagyon nyújtóztam, és kezembe vettem a Cica Híreket, kedvenc reggeli lapomat. Furcsa dolgok történnek Gödöllőn. Azt írják például, hogy minket is elért a korrupció. Nyaú, ez borzasztó, felállt a szőr a hátamon.

De ha már korrupció – gondolom én cseppnyi macskaeszemmel – nem elegáns kicsiben játszani. Én mondjuk, úgy csinálnám, hogy kanadai lottón nyernék, még a kutyának (jaj!) sem tűnik fel, honnan van a pénzem, aztán itthon ingatlanba fektetném a nyereményemet. Gondom lenne arra is, hogy jól megszellőztessem az ügyet, aztán nekilátnék titkos tervemnek: Cica City, a macskaváros felhúzásának. Ehhez persze, az kell, hogy jó sok ingatlant szerezzek, de a macska gyűjtögető természet, tud várni, azonkívül módfelett ravasz jószág.

Lenne ott egy csomó színpad, ahol aztán együtt kornyikálhatnánk a Cilamila Band-el, és mindenki tapsolna és ujjongana. Persze önszántukból, hiszen örülnének nekünk és a csodás hangunknak. Nem úgy, mint itt Gödöllőn, ahol a beosztottaknak muszáj tapsikolniuk a nevelőszüleim fellépésein, mert ha nem így tesznek, akkor aztán jajj nekik! Nem, mi macsekok őszinte jószágok vagyunk: a dorombolást sosem játsszuk meg.

A korrupcióról jut eszembe: a túlzott hatalomnak sokszor az a velejárója, hogy az ember engedékennyé válik a barátai, üzletfelei iránt. Nálam, Cica Cityben biztosan nem lenne olyan, hogy a városban mindenki hozzám lojális, mindenkit ellenőrzök, mindenki tőlem függ. Ha így lenne, Cica City menthetetlenül elsüllyedne a láthatatlan, de nagyon is létező korrupció mocsarában.

Nyaú!

 

Megosztás a facebookon